kedd, február 28, 2006
író űr
kezed ökölbe szorítva / szíved jégpáncélba zárva tűrsz
lelked kalitkába rakva / múltadra fátylat borítva tűrsz
szemeid szorosra csukva / érzéseid köré acélfalat vonva tűrsz
gondolatban elfásulva / egyedül, magadra hagyva tűrsz
világ elől elzárkózva / reményeidben csalódva tűrsz
józan ésszel hadakozva / őrült dolgokkal befolyásolva tűrsz
valakiben félőn bízva / hinni, bízni vágyakozva! tűrsz
csendes helyre elvonulva / arcod kezedre lehajtva sírsz
fájdalmas könnyeket hullatva / életedet is gyászolva sírsz
sírsz.
péntek, február 24, 2006
away
szerda, február 22, 2006
kolorz.
[néha senkinek érzem magam amellett, aki azt állítja, fontos vagyok neki.]
kedd, február 21, 2006
verigud.
hétfő, február 13, 2006
thirteen
az idő az ilyen érdekes fajta. megoldja ám a dolgokat, de cselesen; nem szól, hogy figyelj, látod, ez már el is múlt, neeem... sunyi, fű alatt settenkedő módon ébreszti rá az embert a változásra, ami olyan apró, hogyha nem gondolkodnánk el mélyebben dolgokon, akkor az állandóságon kívül nem igazán észlelnénk semmit sem, csak a hirtelen jött villám csaphatna meg minket.
csütörtök, február 02, 2006
...for now
the hardest part of holdin' on is lettin' it go.