kedd, november 29, 2005

catchin his troath

összegyűlik az ideg a tarkódban. nem kapsz levegőt. megfojt a kín. az idegtől úgy rángasz, hogy az alattad lévő fotel is mozog. elveszíted az önkontrollt. és még mertem azt hinni, h ma nem fogom kisírni magam. téped a hajad. igen, most, MOST akarsz véget vetni az egészet. te vagy ő? melyikőtök vesszen? megfogod _azt_ a poharat, és úgy a fejébe vágod, h a szilánkok belemélyődnek az agyába. eltörnéd a saját kezed. ujjad. közel voltam hozzá. levegőt!
ENNEK MÁR SOSEM LESZ VÉGE?
csak anyu miatt nem vetek _én_ véget neki. megijedt.
fázom. fáj a bordám. szétfeszülök. de miért? miért pont én? miért pont most?
nem bírok beszélni.
le akartam szedni a kezemről a bőrt. nem jött. csak egy darab. kár.
néha úgy érzem, megbolondulok. remegve esnék össze a padlóra, ó bárcsak. többé nem sírnék. többé nem hallanám. csendesen, zokogva, vége.

poszter: [henus], posztidő: 20:06